A madár, amelyik erdőt ültet – és néha elfelejti, hová

Ősszel a szajkók szorgalmasan gyűjtik a makkokat, és apró éléskamrákat alakítanak ki az erdő talajában. A készletek egy részét később elfogyasztják, másokat viszont soha nem keresnek fel. A földben maradt makkokból tavasszal tölgycsemeték fejlődhetnek. Ez a természetes folyamat annyira hatékony, hogy Magyarországon már erdőátalakítási programokban is számítanak rá.

Szajkó, a madár, amelyik erdőt ültet

Egy szajkó érkezik a tölgyfa ágára. Néhány pillanatig szemügyre veszi a makkokat, kiválaszt egyet, majd felkapja és elrepül vele. Nem feltétlenül a legközelebbi ágra vagy bokorba. Akár jóval távolabb, egy erdőszélen vagy tisztáson is földet érhet.

Ott gyorsan dolgozni kezd. A csőrével kis mélyedést készít, belehelyezi a makkot, majd földdel, levelekkel vagy mohával takarja el.

Aztán visszaindul újabbért.

A műveletnek egyszerű célja van: élelmet gyűjteni a téli hónapokra. A szajkó azonban eközben olyasmit is végez, aminek az eredménye csak évekkel, évtizedekkel később válhat igazán láthatóvá.

Segíti az erdő megújulását.

A tölgyfa egyik legfontosabb segítőtársa

A szajkó (Garrulus glandarius), népies nevén mátyásmadár a varjúfélék családjába tartozik. Magyarországon egész évben találkozhatunk vele, elsősorban erdőkben, de nagyobb parkokban és fás kertekben is feltűnhet.

Legkönnyebben harsány, recsegő kiáltásáról ismerhetjük fel. Közelről nézve azonban a tollazata is feltűnő: rózsás-barnás testén, fekete-fehér szárnyán élénkkék, finoman sávozott tollak láthatók.

Tápláléka évszakonként változik. Tavasszal és nyáron sok állati eredetű táplálékot, például rovarokat fogyaszt, ősszel viszont a tölgymakk különösen fontossá válik számára.

A makk energiadús táplálék, ráadásul megfelelő helyen elrejtve később is felhasználható.

Csakhogy a szajkó nem egyetlen nagy raktárt épít.

Több ezer apró éléskamra

A szajkók általában sok különálló rejtekhelyre osztják el készleteiket. A makkokat gyakran egyesével, ritkábban kisebb csoportokban helyezik a földbe.

Ez előnyös stratégia. Ha egy rejtekhelyet más állat felfedez, nem vész el az egész készlet.

Az Országos Erdészeti Egyesület által ismertetett megfigyelések szerint egy szajkó a gyűjtési időszakban több ezer makkot is elszállíthat. Egyes vizsgálatokban 4500-nál is több elrejtett makkot dokumentáltak.

A madarak nem feltétlenül közvetlenül a tölgyfa alatt raktároznak. A magokat több száz méterre, olykor kilométerekre is eljuttathatják.

Ez különösen fontos a tölgyek számára. Egy nehéz makk a szél segítségével nem jut messzire. Ha egyszerűen lehullik a fáról, többnyire az anyafa közelében marad.

A szajkó viszont olyan helyekre is elviheti, ahová a makk saját erejéből soha nem kerülne.

Valóban elfelejti, hová rejtette?

A szajkókat gyakran feledékeny erdőültetőként emlegetik. Ez azonban kissé igazságtalan velük szemben.

A madarak jó térbeli memóriával rendelkeznek. Képesek számos rejtekhelyet megjegyezni, és a későbbi hónapokban visszatérni hozzájuk.

Az elraktározott makk azonban nem mind kerül elő.

Egy részét más állatok fogyaszthatják el, más rejtekhelyeket a madár nem keres fel, és olyan makkok is maradhatnak a talajban, amelyekre már nincs szüksége. Nem minden megmaradt makk sorsa magyarázható tehát egyszerű feledékenységgel.

A természet szempontjából a végeredmény számít.

Ha a talajban maradt makk életképes, és megfelelő nedvességet, hőmérsékletet, valamint fényviszonyokat talál, gyökeret ereszthet.

Tavasszal pedig megjelenhet az első apró tölgycsemete.

Egy erdő egészen máshol is elkezdődhet

A szajkó nemcsak a meglévő tölgyerdők megújulásában játszhat szerepet.

A magokat erdőszélekre, bokros területekre és ritkásabb, fásodásra alkalmas élőhelyekre is eljuttathatja. Ha a körülmények kedvezőek, az elrejtett makkokból ott is új fák fejlődhetnek.

Ez az egyik oka annak, hogy a szajkók magterjesztő szerepét az erdészet és a természetvédelem is komolyan veszi.

A folyamat persze nem garantálja, hogy minden elrejtett makkból fa lesz. Sok magot elfogyasztanak az állatok, mások nem csíráznak ki, a kikelt csemeték egy része pedig a szárazság, az árnyékolás vagy a növényevők miatt pusztul el.

De ha egy madár több ezer makkot mozgat meg egyetlen ősz alatt, már viszonylag kis arányú sikeres csírázás is hozzájárulhat a tölgyek terjedéséhez.

Magyarországon már munkát is adnak a szajkóknak

A szajkók erdőmegújító képessége nem csupán érdekes természeti jelenség. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 2026 októberében arról számolt be, hogy Németkér közelében egy kiszáradó erdeifenyves átalakulását szeretnék segíteni a madarak közreműködésével.

A természetvédelmi szakemberek úgynevezett szajkótálcákat helyeztek ki a fákra. Ezeket helyi származású tölgyfajok – köztük a kocsányos, az olasz és a molyhos tölgy – makkjával töltik fel.

A módszer lényege egyszerű: nem az erdő teljes területét ültetik be kézzel. Ehelyett olyan táplálékforrást kínálnak, amelyet a szajkók természetes viselkedésüknek megfelelően felkereshetnek.

A madarak aztán maguk szállíthatják el és rejthetik el a makkokat a környező területen.

A nemzeti park célja, hogy ezzel elősegítse az erdeifenyves fokozatos átalakulását őshonos tölgyekből álló erdővé.

A program eredményét még nem lehet kész erdőként bemutatni: a makkterjesztés, a csírázás és a csemeték fennmaradása hosszabb idő alatt ítélhető meg. Maga az eljárás azonban jól mutatja, hogyan lehet a természetes folyamatokat tudatosan felhasználni az élőhelyek helyreállításában.

Nem mindegy, hová kerül a makk

A szajkók rejtekhelyválasztása a kutatók számára is tartogat meglepetéseket.

Egy 2024-ben megjelent, lengyelországi vizsgálatban a kutatók rádióadóval követhető makkok segítségével próbálták felderíteni, hová viszik készleteiket a madarak.

Az elraktározott 222 makk többsége a várakozásoknak megfelelően a talajban, avarban vagy alacsony növényzet között kötött ki.

Hat makkot azonban szokatlan helyeken találtak meg: fenyőfákon, növényi szárak belsejében, korhadó fatörzsben és romok között.

Ezek nem feltétlenül kedvező helyek a tölgyek csírázásához.

A vizsgálat arra is emlékeztet, hogy a mag elrejtése és egy új fa megszületése között még sok minden történhet. A szajkó fontos magterjesztő, de a sikeres erdőmegújuláshoz megfelelő élőhelyi körülmények is kellenek.

Egy harsány madár, amely nélkül szegényebb lenne az erdő

A szajkót sokan a hangjáról ismerik. Hangos riasztása gyakran jóval előbb elárulja a jelenlétét, mint hogy megpillantanánk a fák között.

Ősszel azonban érdemes másra is figyelni.

Ha egy szajkó makkal a csőrében repül át egy tisztáson, vagy a talajon kutatva néhány mozdulattal eltüntet valamit az avarban, könnyen lehet, hogy éppen a következő évek egyik tölgyfájának helyét választja ki.

A madárnak esze ágában sincs erdőt telepíteni. Egyszerűen a télre készül.

Mégis, miközben saját élelméről gondoskodik, olyan munkát végez, amely nélkül a tölgyek sokkal nehezebben jutnának el új élőhelyekre.

Felhasznált források: